Budapest, Váci út 132/b.
Grósz Lajos lókereskedő és Sirger Ilona gyermekeként született. Saját bevallása szerint "szerelemgyerek" volt, mivel édesapja zsidó vallású volt, édesanyja pedig régi, főpapi taggal is büszkélkedő római katolikus családból származott. A szülők megegyezése szerint Dezső fiuk apja vallását kapta, csak a holokauszt kezdetén keresztelkedett ki. 1944-ben életmentő beavatkozásra volt szüksége, amikor is pszichoszomatikus okokból eredő strúmával műtötték. Az operáció után nem sokkal leállt a légzése, és csak egy éppen odaérkező orvos tudta megmenteni, aki még azt sem engedte, hogy műtőbe vigyék Garast, hanem ott, a kórteremben gégemetszést hajtott végre rajta. A beavatkozás során Garas hangszála is károsodott, ezért volt szükség hangjának folyamatos és intenzív ápolására.
Bővebben:
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult 1953-tól 1957-ig, majd a Nemzeti Színház szerződtette. 1965-től 1976-ig a Madách Színház tagja volt, majd egy évadot a 25. Színházban töltött. 1977-től 1980-ig a Mafilm munkatársa, majd 10 évig a Népszínház tagja. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt. 1990-1993 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja, majd két évadig a Művész Színház vendégművészeként játszott. 1993-tól 2003-ig szabadfoglalkozású színész volt. 1999 és 2002 között a budapesti Katona József Színházban játszott. 2003-ban egy évadra a Vígszínház tagja lett. 2004-től 2011. december 30-án bekövetkezett haláláig a Nemzeti Színház művésze volt. Szerepei utóéletéről saját maga gondoskodott.
Első színpadi rendezése 1982-ben vendég rendezőként volt a Józsefvárosi Színházban. Eduardo De Filippo: Ezek a kísértetek című darabját rendezte. Filmen először a Makk Károly rendezésében 1954-ben készült Liliomfiban játszott, az ifjú Schnapsot alakította. Utolsó filmes szerepe Frici megformálása volt a 2011-ben készült Világjobbítók című tévéfilmben. 2011 decemberében jelentette be, hogy visszavonul a színpadtól, ám döntését a nyilvánosság elé nem hozták. A Nemzeti Színházban utolsó előadása 2011. december 20-án volt, amikor Törőcsik Mari kérésére még eljátszotta az apa szerepét Fejes Endre–Presser Gábor Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabjában.
Munkássága során leginspirálóbb partnereinek Darvas Ivánt, Kern Andrást, Kútvölgyi Erzsébetet és Törőcsik Marit tartotta. Törőcsik Marihoz fűződő barátsága egész pályafutása során végigkísérte, először 1954-ben léptek együtt színpadra a Nemzeti Színházban.
Fia: Garas Dániel operatőr (1973), lánya: Garas Klára producer (1983).
Utolsó napjait családtagjaival töltötte, bízott a felépülésben. Garas Dezső hosszú vesebetegség után 2011. december 30-án elhunyt, 77 éves korában, álmában érte a halál. A Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.
2012. január 11-én, a Farkasréti temetőben búcsúztak tőle családtagjai, pálya- és alkotótársai, barátai és a hőn szeretett „publikum”, a nézők százai. A ravatalnál Réthelyi Miklós, Alföldi Róbert, Törőcsik Mari és Sándor Pál emlékezett az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb magyar művészére. A sírnál Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és az alapítvány képviseletében búcsúzott. A temetésén részt vett többek közt, Bajor Imre, Huszti Péter, Harkányi Endre, Kern András, Koltai Lajos, Szacsvay László, Söptei Andrea, Blaskó Péter, Szarvas József, Cserhalmi György, Beregi Péter, Szilágyi Tibor, Kézdy György, Schell Judit, Elek Ferenc, Almási Éva, Balázsovits Lajos, Benkő László, Tordy Géza, Koltai Róbert, Jordán Tamás, Bán János, Hevér Gábor, Martinovics Dorina, Bodrogi Gyula, Máté Gábor, Farkasházy Tivadar, Závada Pál.